2009. április 5., vasárnap

Eltérítő tekercsek

Ma beindítottam a monitormészárszéket. Kivégeztem öt képcsövet. Kettőn még volt panel is. Valójában útban volt már a sok üveg, és a vezetékre volt szükségem. A halottak listáján 1db Toshiba, 1db. Philips, 1db. Chungva, 1db. Panasonic és egy Samsung égő volt.
A Philips kivégzését hagytam utoljára. Nem túl látványos. Egy 61cm-es nagy képcső hosszan szívja a levegőt, ez a 15 hüvelykes azonnal megtelik. A Philips monitorban lilásan villogott a képcső nyaka. Utólag eszembe jutott, hogy azért selejteztem. Ha találok holnap nagyot, akkor kicserélem a videót. Lehet, hogy megbontok egy Orion tévét? Az A51 701X lengyel képcső vagy húsz másodpercet is sziszeg. ( Csak sajnálom. ) Az eltérítő tekercsek érdekes kiegészítőket tartalmaznak. Ezek nincsenek a rajzokon feltűntetve. A legtöbb segédtekercset a Toshiba képcsőre helyezett JVC eltérítő szerelvényen találtam. A műanyagperem alatt kis ferrit és mágneslapocskákat. Nem csak a színtisztaság helyesbítésére betolt műanyaglapra ragasztott téglalapocskák, hanem a műanyag csévetest üregeibe rejtett hasábok.

Mondjuk, ha megnézünk egy őskori leletet, látni, mit fejlődött a térítgetés. Ez a szépség a padlásunkon nyugodott. Talán Tavasz, vagy hasonló tévé képcsövéről került le. A geometriai helyesbítő mágnesek egyszerű rudacskák alumíniumcsíkban. Élmény lehetett a beállításuk a PL500 fölött átnyúlva és a tükröt bámulva. Igaz, javítottam olyat is, ahol a kutyaházat még visszatették, de legtöbb esetben már nem volt meg.
És még egy újabb gyilok.

Ez a képcső egy Orion tévéből került ki. Nagyáramú eltérítő, szép, könnyen cserélhető. A tekercstest négy oldallapján négy csavar oldásával levehető.

A csavarral képcsőre ragasztott műanyagon még kicsit pozicionálható is.

Meg ilyen ferrithernyókkal. Persze aki ezekhez hozzányúl, készüljön fel minden másra is. Hatással lesz a színtisztaságra, a konvergenciára is.

2009. március 2., hétfő

Rádió


Fura, de régen nem izgatott különösebben. Mindig is volt rádiónk. Anyunak egy Hitachi zsebrádiója a konyhaablakban, a (villany)zongorán állt egy R4400-as csöves jószág. Később átkerült a lemezjátszóra, és nyolcadikos koromban kaptam egy Toshiba RT313F rádiómagnót.
Az iskolába is vinnünk kellett szakmai gyakorlat ürügyén valamit. A szomszédtól kaptam egy kehes jószágot. Jól meg is tekergettük - ki-ki a magáét - az órán, és ezzel le is volt tudva.
Még egy olyasmire emlékszem, amit egy másik szomszéd hozott át javítani. Ez már igazi munka volt, és hatalmas örömmel cseréltem rajta telepcsatlakozót. Igazi 9 Voltos zsebtelepről operáltam le. Még a munkadíjamra is emlékszem, egy lottót kértem (akkor 3,30 volt) és azt mondtam, vagy nagyon jól fog fizetni, vagy nem lesz belőlem szerencsejátékos.
Nem lettem milliomos.
Ugrom egy kicsit, nem fogom az összes VEF és Hitparade. és egyéb rokonoknál létező csodabogarat felsorolni, inkább megemlékezem egy kollegináról. A Villkész hatalmas munkaasztalán cserélgettem a javítanivalót, mikor felvettek hozzánk egy bájos szőke szépséget a recepcióra. Ő vette át a készülékeket. A nevére már akkor sem emlékszem, ha mélyhipnózisba zavarnának, de a munkáját nem felejtem el soha.
A munkalapon ugye szerepelt az ügyfél neve, a készülék tipusa, és gyári száma is. A vevő neve még csak olvasható is volt, az aláírása meg a hölgy kézírása együtt dekódolható volt, a gyári szám sokszor volt 16 10 8 7 6 55 és a tipusmegjelölésben a Tuning rádió. Ebből volt a legtöbb, de a kedvencem a Leo indicator volt. (Ezt legalább fel lehetett ismerni a világító diódasorról.)
Az egész pedig azért jutott eszembe, mert találtam egy szerencsétlen törött VEF rádiót a Dunaparton. Miszlikbe szedtem, és kedvet kaptam belebújni ismét a rezgőkörök világába.
Építeni kellene egy rádiót. De milyet?
Amivel a DCF 77-es adást tudom fogni.
Az ilyen ötleteim általában elmúlnak minden nyom nélkül, de most belém bújt az ördög. Megkerestem a Rádiótechnika 1987/2 számát. Végigolvastam az Elektronika fórumon a sorozatot, és beültem válogatni az alkatrészeket. Mondjuk TCA440-em nincs, és csak 18mm átmérőjű vasmagokat találtam itthon, de a VEF roncs ferritrúdjánál is találtam hosszabbat. Rápedertem a 300 menetet, és nagyon elégedett voltam magammal.
Az aktív antennát sem az újság alapján terveztem meg, hanem az egyik fórumozó (Spagoca) nyomán. Azt előre eldöntöttem, semmit sem akarok venni a rádiós részhez, tehát vagy találok itthon valamiben TCA440-et, vagy valami egy integrált áramkörös AM rádióból építem át.
Eddig úgy tűnik, a TA8164P -vel készült rádiósmagnó lesz a szervdonor. Az URH nem érdekel, az AM vevőt kell hozzáigazítanom. Megtekerem a 2,5kHz-es középfrekvenciás tekercseket, és az oszcillátor 80kHz-esét is. Ha ez sikerül...
Még a jövő zenéje.
Az aktív antennához találtam orosz tévé szenzorfiókjából bontott FET-et. кп103ж
Impulzustápokból bontott kondikat és ellenállásokat kerestem. A bipoláris tranzisztorból is ami először a kezembe akadt. BC214 és BC182B.
5Voltról semmi életjel. A FET-ről azt olvastam, hogy 10V max. Adtam neki 9V-ot. Ennyi nem kap, de gyanusan semmit sem csinált. Ja, ha P csatornásat rakok az N-es helyére, ne is várjak semmit. Újabb kotrás a tranzisztorgyűjteményben. 2N3819. Ezzel már jöttek a szkópon a szőrök, és hangolható is lett a tekercstologatással.
A következő projekt a rádió ébresztése és tekercscsere lesz.
A képeket is holnaptól fogom beszúrogatni.
***
Eltelt pár holnap. :-)
Azóta Belefúrtam magam a RT évkönyvekbe, és az alkatrésztemetőimbe. Kiválogattam a tekercseket, és ma megszülettek az első tekercsek.
A rajz alapján a L2, L3 és a L7.

Ez lenne egy frissen kibányászott VEF kf árnyékoló serleg nélkül.

Itt még csak kettő volt kész. A harmadikhoz éppen megleltem a hozzávaló drótot.

2009. február 7., szombat

Ledek

Tegnap este játszottam a kis webkamerámmal.
Ha jól kitekerem az optikáját, nagyon apró alkatrészt is megmutat. Milliméterekre meg kell közelíteni a tárgyat, amitől a megvilágítás lesz egyre nehezebb. Minden csillog, és egy rezzenés a kézzel, máris ugrott a fókusz, de megéri.

Tekereg az asztalomon a bringás villogó, amit összetörtem.
A csomagtartóba tűzve jártam vele, de nem túl jó a patentje. Egy kátyúnál öngyilkos módjára levetette magát az úttestre, s hiába álltam meg azonnal - mutava az autósnak, hogy térjen ki, műszaki hibám van - a búráját nem tudtam megmenteni. A gépkocsi alatt végezte.

A lényeg - a ledsor ép - maradt.

Úgy ülnek, mint (műanyag)verebek a villanydróton.

Persze a verebeket nem szokás hátulról beforrasztani.

... és elemfészket sem raknak.

Mondom, tegnap felkeltette a figyelmemet hogy ez átlátszik.
Mi van egy LED-ben? Mármint a dióda műanyag burka alatt a régi zöld kék és piros műanyagban elég nehéz volt felfedezni, mi lakozik a homályban.
Ez a kis lámpahelyettesítő viszont szép áttetsző sipkát kapott. Kivehető alatta a fényvisszaverő anyagból készített búra. Az a minireflektor.
Hát nem szép?

2009. február 4., szerda

Tuner és RF modulátor

Most lehet, hogy átesem a ló hasa alatt, de annyira szép ez a doboz, hogy külön bejegyzést szentelek neki.

Ez az egység fogadja az antenna jelét, és kiválogatja belőle az állomást. Egy dobozba került az RF modulátorral is.

Ott középen újabb lakóra leltem. Amint észrevettem, kilakoltattam. Viszont érdekelne az az elme, akinek anno eszébe jutott felmászni az eperfára, és levetkőztetni a hernyókat, hogy selyembugyogót fonhasson-szőhessen az asszonyi pajtásának.

A forrasztási oldalon három IC is látható.

A TSA5520T a 'frekiszintézer'.

A lábak leírása.

RF

1 RF signal input rádiófrekis bemenet

VEE

2 ground közös

VCC1

3 supply voltage (+5 V) tápfeszültség

VCC2

4 band switch supply voltage (+12 V) sáv váltó (kapcsoló) tápfeszültség (itt megy be a 12V)

BS4

5 PNP band switch buffer output 4 a negyedik sáv (mondjuk ez a kábelcsatornákhoz)

BS3

6 PNP band switch buffer output 3 a harmadik sáv (pl. UHF)

BS2

7 PNP band switch buffer output 2 második sáv (pl. VHF IV-V)

BS1

8 PNP band switch buffer output 1 első sáv (akkor legyen ez a VHF 1)

CP 9

9 charge-pump output töltő pumpa kimenet :-) (mindjárt utána nézek)
Élmény ez a fordítósdi. charge-pump current; CP = 0 = 60 mA; CP = 1 = 280 mA Mit tölthet?

Vtune

10 tuning voltage output hangolófesz

SW

11 bus format selection input, I2C-bus or 3-wire buszválasztó (Vagy I2C buszon kommunikál vagy 3 madzagoson

LOCK

12 lock detector output tiltásérzékelő kimenet (ezt is ki kell deríteni, hogy a csendesítés /muting/ vagy mi a búbánat vezérelhető innét)

SCL

13 serial clock input soros órajelbemenet (gondolom a kommunikációs busz ütemezőé)

SDA

14 serial data input/output soros adat ki/be(járat)

CE

15 chip enable/address selection input csip engedélyező / címválasztó bemenet

XTAL

16 crystal oscillator input kristályoszci bemenet

Arról a töltögetős lábról olyan rajzot találtam, amitől nem lettem okosabb. A hangoló feszültséggel van kapcsolatban. Az általam kapacitív osztónak értelmezett részlet tranziensek visszacsatolására lehet alkalmas, de nem biztos, hogy ez a megoldás.

A TDA8722T az I2C buszon keresztül programozható modulátor. Beküldjük neki a szalagról leolvasott képet és hangot, ez a kis húszlábú pedig ráülteti a nagyfrekvenciára, hogy a tévé is megtalálja, és adásnak nézze.

Az ALPS integrált áramkört pedig a keverőnek és oszcillátornak érzem. Egyenlőre még nem találtam hozzá doksit.

Apropó dokumentáció:
A nxp-ről le lehet tölteni pdf-ben a Philips ic-k adatait.

Igazából jó lenne kipróbálni, működik-e, de ez már nem analóg technika, hogy egy kettős táppal adunk neki 12Voltot meg 0-30-ig, és hajrá. Erre a célra továbbra is az öreg felültöltős Panasonicból kiszedett konzerves dobozt kell előkeresnem.

2009. február 2., hétfő

Philips videóroncs

A hét vége itthon telt. Olvastam a Béka blogját. Mekkora munka ez? Fel sem tudom fogni. Illetve befúrtam a fejem a szétszedett vagy javításra váró magnóim közé, és vérző szívvel tapogattam, mitől váljak meg.
Gondoltam, csinálok a magnó motorokról egy képsorozatot. A BRG (csöves szalagos) 220V- osától a TESLA B90-esen (szintén 220V-os, de a magnó már tranzisztoros-IC-s) keresztül a kazettás magnók egyenáramú, pár voltos szénkefés szalaghúzó erőgépeiig.. A videók három fázisú vezérlővel összeépített lassúmozgású capstain motorjáig. A végén meg bemutatnám a CD-ből kivehető apróságokat.
Ez azzal is jár, hogy ki kell bányásznom a guanoként ülepedő vackok közül, és még elég hideg van a fáskamrában.
Ma viszont rámkacsinott a szerencse.
Délután kiugrottam a postára. Visszafelé jövet legördültem a Dunapartra. Szeretem a vizet nézni, és jól jött volna a fényképező gép, mert azt a tömérdek szemetet, amit Budafokon találni, nem ártana már odadörgölni az internet orra alá.
A vágóhíd utcai aluljáró magasságában egy fekete dobozra lettem figyelmes.
Bringa lassít, én meg körülnéz, fekete doboz be a bringakosárba.
Egy videomagnó.

Végre, ehhez a roncshoz aztán semmi sem köt, lehet rajta gyakorolni mindenféle fényképezést.

Itthon le is tettem a lépcsőre. Akkor még a fény is elegendő volt. Elég viseltes szegényke. Valakit nagyon megharagíthatott.

Philipsék gyermekeként jött a világra. Ezt kivágtam lemezollóval a hátlapból. Rábíztam a scannerre. (Pedig pont a hátlap maradt meg teljesen épen. Semmi sérülés nem érte. A támadó becsületes harcban, előről küzdötte le.)

A párom még tanított a konyhában, én meg bevonultam - szinte a szőnyeg alatt - ezzel a halottal, és kikapkodtam a mechanikát... már ami maradt belőle.

Amint látszik is, bakó már előttem lefejezte.

Ezt hagyta nekem. Kerekeket, capstain motort, törlő és hangfejet.

A hang és CTL fej egy szép fényes, a törlőfej az a sötétszürke. A hangfejről mindenki el tudja képzelni, mire is jó, a CTL fej pedig olyan kontrolljelet rakosgat a szalag szélére, amihez kép - pontosabban félkép - indítását lehet időzíteni. Amikor pl. ezzel van baj, a magnón ugrál a kép, mászkál benne a zajcsík, és a hang is rondán nyávog.

Jó anyagból készült. Teljesen ép. Apró szalagnyom található rajta, de kopásnak még nem nevezném. (Tudom, az én szókészletem nem kincs.)

Most egy szép nagy kép a nagyítón keresztül fényképezve.

Ez a kép rendesen megbuktatott. Mutatja a fényesedés, hol kopott a fej.

Ez sárga lesz, ha halogénnel világítom akkor is. A vaku sem ott csillan, ahol szeretném. Még sokat kell gyakorolnom. Vagy megvárni a reggeli napsütést.

Mondjuk a görgő még szebb.

Egy falusi traktorkijáró előtt néz ki így az aszfalt. (Igaz, városi építkezést is írhattam volna.)

Ebből sem lesz már motor

Juhhéj! Köszönet Gézának a segítségért! Kitettem a mozgóképet is a blogba. Igaz, hogy nem úgy, - mert a blogspot magától is tudja kezelni - de ettől a művelettől féltem egy kicsit. Itt többször is megjártam, hogyha beraktam a képet, a program átszerkesztette a bejegyzéseimet. Töltögethettem fel a <> (Ugrás a következő sor elejére) jeleimmel újra és újra.

Innét kitépték a hálózati trafót és a bemeneti fojtót is. Vajon tudatos volt, mert valaki ebből a porvasból akart nagy villámot csiholni?

Ez a kis okos fekete négyzet a háromfázisú generátor, és azok a csillogó karikák a motor tekercsei. Érdekes, de nekünk az iskolában még nem ilyeneket mutogattak.

Aki itt kijelzett, az volt a kijelző. Nekem volt egy nagy álmom, hogy az erősítőmbe futófényes kijelzőt tegyek. Még meg is vettem azt a fajtát, ami a VT torony Akai magnójában jelezte a túlvezérléseket. A kijelző azóta is ott pihen a fiók mélyén, a végfok pedig már rég új gazdit boldogít.

A természet nem is visszafoglal, hanem azonnal birtokba vesz mindnet.

2009. január 30., péntek

A tápom

Tanulok Békázni'. :-D

Én is Boncz-asztalra teszem a saját építésű tápot. (Ez ugyan egy hokedli, de az erkélyen jobb fény van, mint az asztalomon.) A dobozát egy kollégám hajtotta lemezből egy - a műhelyben megfordult - akkutöltő mintájára. A poti tetején ORIONTON-rádióról leemelt forgatógomb. Banánhüvelyeit UNIVEKA-ból bontottam.

..és most hátulról.
(Valóban nem az első ötlet volt a legjobb. Hogy mit is akartam berakni ide? Már fogalmam sincs.)

A gumitalpakat sem bonyolítottam túl.

Magasabb legyen, mint a csavarfejek, és kész.

Elektor magazinban jelent meg a kapcsolás. Az volt benne a csoda, hogy nem kellett két szekunder tekercses trafó, mégis leszabályozott 0 Voltra.

Fázistoló kondikkal is táplál egy graetzet, és annak körnek a pozitívját köti a teljesítményt szolgáltató másik kör testjéhez.

Megtaláltam. Pedig nem is én rajzoltam, és elég mélyen volt.

0-30 voltig megy.
Hangolóegységek vallatásához volt fontos. Egyébként kb. 2A-t bír, de azt nem szereti. Zsebrádióhoz, néhány wattos autórádióhoz elegendő volt. Viszont a hirtelen zárlatra visszalőtt olyat.....

Utoljára egy kis multiméter (névtelen, és az osztója szakadt volt) szenderült jobblétre tőle, pedig az akkor épülő induktivitásmérőmbe szántam. (Legalább egy hernyócsavart fűrészelhettem volna a gombhoz!)

Ez a pók pedig azért ilyen, hogyha javítani kell, akkor is elérjen jó messzire. :-)

Itt meg egy csomó csomó látható.

Huszonéve nem volt még bepattintós, vagy PC tápból kiszedhető törésgátló. A tőben szakadt magnózsinór vége le, aztán két csombék, és mypolán. Aztán ráforrasztva a trafóra.

A bizti eszembe sem jutott. (..és ez bizti!)

Először - bevallom - még lyuk sem volt a tápkábelnek. A zsinór évekig a doboz oldalán bújt ki a résen.

Mennyi hely van még benne! Ezt ma már büntetnék.

A panelhez is hozzáférni. Le kell kopognom, mióta összeraktam, nem kellett javítani.

Kujbisev.

Ugyan valami NDK-s irodagépből került ki, de remek jószág. Van rajta 50 volt körüli feszültség is.

Ha az Elektronika C430-as tápot javítottam. Nem akarózott mindig 220-ról hergelni az UJT helyettesítő áramköröket, meg így galvanikusan le is voltam választva.

(Mondanom sem kell, ilyenkor nem volt rajta fedél.)

A 2N3055-ös tranzisztor Elka55-ös számológép hűtőjén.

Olyan kicsinek tűnik, de bírja a gyűrődést.

A rozsda arról árulkodik, hogy még autóakkut is töltött szegényke.

2009. január 29., csütörtök

Régi történet

Még a miskolci Villkésznél dolgoztam, ott járt körbe a történet. Igaz volt? Nem tudom, de olyan aranyos.
Kenyeres Ernő kollégánk köztudottan nem szerette az alkoholt. Pusztította is, ahol lehetett. Egyébként jó szakember hírében állt, s humora is volt.
Történt egyszer, hogy kiment helyszínre javítani. A televízión vízszintes csík. Csöves tévénél hagyományos diagnosztikai módszer, hogy az elégett ellenállásra juttatott nyál beindítja a csövet. Ernő jókora csulát köpött a csavarhúzóra, áthúzta az elégett ellenálláson, majd a tulajdonoshoz fordulva kijelentette:
- Ez az ellenállás szakadt. Volna két megoldás. Egy olcsóbb és egy drágább.
A tulaj persze kíváncsi volt:
- Mi lenne a drágább?
Ernő megkapaszkodott az asztal szélébe, és bontogatta az ellenállásos szappantartót.
- Kicserélem az ellenállást.
Az anyagi vonzatokról nincs tudomásom, de a tulaj kíváncsi volt a másik megoldásra is.
- Beépítenék egy műanyag csövet, és amikor elmegy a kép csíkba, valaki a tévé mögé áll, és beleköp egyet.

Mit is tud a scannerem?

Első nekifutásra valami orosz zsebrádió panelja. Selga, vagy inkább Sokol. A Sane pnm kiterjesztésű fájlját GIMP-pel jpg-vé konvertáltam. Az oprendszer OpenSuSE 11.1. Az alapfelbontás 75 pont hüvelykenként.

Jöjjön akkor a 600 pontos. A HP2300C 1200 dpi-t is tud, de ezzel is elégedett vagyok. Annál is inkább, mert ilyenkor már rázza a sok apró lépés szegénykét és hangos.

A panelokról még annyit be kell vallanom, kimostam őket. Ami dzsuva megtelepszik, az kap a hideg zsíroldóból permetet, és pár perc múlva minél melegebb vízzel átöblítem. Ennek a forgókondi és a tekercsek biztosan nem örülnek, de ha elegendő időt hagyok nekik kiszáradásra, akkor meghálálja a befektetést, hogy nem csillog a gyanta, és nem takar el panelrepedést a kosz.
Pl. sorkimenő trafónál is találtam meg húzást, amit a por alatt csak hallottam. Ettől még nem javul meg a motyó, csak olyan 'Tisztább, szárazabb érzés'..

A végére hagytam még három tranzisztort. Ezek mind műanyag bugyogóban voltak, én vetkőztettem le. Ha jól melékszem, S2000 és 2SCxxxx kapcsolótranzisztor volt elhalálozása előtt.

Meg egy lézerfejet. Halott CDromból félretéve. Hátha jó lesz valamire. :-)

2009. január 28., szerda

Beleszerettem a Béka honlapjába

Olvasom a szétszedtem rovatát ennek a srácnak, és gurulok a nevetéstől. Bontogatja a jobbnál jobb készülékeket és fotózza és videózza és kommentálja. Három napja lógok a honlapján. Béka weblapja Azóta kezdem visszafoglalni a munkaasztalom a másik szobában, és megjavítottam az akkutöltőmet, melynek nem tetszett az 1,2V-os ceruzaakkumulátor gyorstöltése. Egy ismerős videóját, melyből az 5Voltos stabilizátor költözött át az örök elektronmezőkre, egy 15 hüvelykes HP monitort. Ő két diódát egy 2,5Amperes olvadóbetétet és egy UC3842-es PWM-et igényelt. Gondoltam, megpróbálkozom én is ezzel a látványpékség műfajjal. Nem is olyan egyszerű. A számítógépem a másik szobában, a fényképezőgépet a párom is állandóan a használja, és kapom a megjegyzéseket, mert ő is letölti a képeimet. No, nem ez a harc lesz a végső, de kezdem magam összefogni. Először a fényképek minősége. A békesség megőrzése nálam a legfontosabb, előhúztam a csibémet. Ez egy Philips webkamera. Remek, beszélgetést is felvesz, és képet is ad, de a képe... Csak egyet mutatóba:

Ez nem. Valahogy meg sem közelíti az elfogadhatót. Akkor marad a Kodak. Ezzel már fényképezek mindenféléket, de a virágok, emberek és nagyobb tereptárgyak nem csillognak annyira, mint egy nyomtatott áramköri lemez. Eddigi tapasztalatom szerint a legjobb mindig a természetes fény. Kiröppentem ezzel az apró rádióval az erkélyre, és alátettem homogén felületnek egy rajztáblát.

Sötét. :-( (Tél van és esik az eső. Legalább a nap sütne!) Nosza, még megnyitva a GIMP. Adjunk neki kakaót. A felvilágosodás most a történelem óra után az én képemre is betör.

Eddig ennyi. Se fókusz, se szépség. Pedig az a gyermeki kíváncsiság engem is legalább annyira fúr, mint a kollégát. (Már ha elfogad kollégának.) Mindegy. Tanulni nem szégyen, én pedig elég konok vagyok. Már előkészítettem a munkaasztal fölé a 150Wattos halogén refit, meg még tervbe vettem az episzkópból kibányászott nagy lencsének a munkára fogását. Most pedig hajrá!

Még pár perc Orionette. Az első munkaheyem Miskolcon az irodagépes szövetkezet volt. Komoly 18-19 éves ifjú ült az asztalom mögött. (én) A pénztárgépek akkor még jó nehéz vas monstrumok voltak, meg az írógépek is. Ezek mozgatására és egyéb teendőkre mászkált közöttünk Barna Lajos. Mint a neve is mutatja, cigányember. Jóhangulatú, lusta, de mókás figura. Ha elindult a hóvirágszezon, napokig nem jött be dolgozni, aztán előkerült, s mintha mi sem történt volna, folytatta 'munkáját'. Egyik alkalommal egy olyan ronda fadobozos valamit kukázott, ami megtetszett. Meg is állapodtunk, nekem kell, és egy kávé az ára. (Ha jól emlékszem 1Ft.50Fillér volt.) A pénzt a pohárral együtt tettük le a kávés asztalra, és kiöntéskor vette magához a főzésért felelős. Ez a fadobozos szörnyűség az a bizonyos Orionette. Nekem akkor sem rajzom, sem elképzelésem nem volt, mit lehetne kezdeni vele, de az egyik Facit számológép töltőjéről megszólalt. Hangszóró nem volt benne, azt a pincében talált tévéből emeltem ki, és hullámpapír dobozba rögzítettem négy fülénél fogva dróttal. Nagyon torz. Mi lehet a baja? Remek célműszerem - egy porecset- kihozta a P15-ös végtranzisztor egyik lábát. UFF! Ez vasból van. Ónszippantóval kiürítettem a három lyukat, és letoltam a tranyót majdnem tövig. Visszaforrasztva mindhárom lábat, működött is. Ezután a zsebszámológépek javításához (tv távirányítóhoz is jó, csak 1982-83 környékén még nem láttam olyat) pont jó indikátorhoz jutottam. Ha kapott tápot a számológép és nem világított semmi, akkor - szkópról még csak álmodtam - hangos kattogással jelezte a rádió, van-e élet a vacakban. Ekkor a KH és tranzverterkondik vallatása következett, illetve a kijelzőrepedések gyanuja.
Már nem tudom, mi lett vele,(a rádióval) valószínűleg katonáskodásom másfél éve alatt kidobták.

No ez a kép ár tetszik (Bár vakus, majdnem sík):

2009. január 22., csütörtök

Átalakító (a 70-es évek Ezermester stílusában)

Barátom kért meg, csináljak neki egy kábelt mellyel összekötheti a T-home dobozát (digitális vevőkészülék) a Videoton erősítős rádiójával. Neki csak cinch dugós kábelei vannak. Itthon nem leltem lengő aljzatot, hát először kis Niveás dobozzal próbálkoztam. Abba pont belefér a két (tévéből kiépített) aljzat. Sajnos a lyukasztó végigrepesztette szegényt, másik doboz után kellett néznem. Előkerült egy valaha KGST piacról bevásárolt forrasztó ón műanyag doboza. Ezt már nem kínoztam lyukasztóval, egyből fúróval estem neki. Az előlaphoz szorító vasbilincset számítógép soros portját tartó hátlapelemből vágtam ki, és két csavarral rögzítettem. Kapott még egy 5 pólusú DIN szabványú domino dugót. Vezetéknek ismét számítógépalkatrész került a ládafiából. Billentyűzet vezetéke, mert jó kis törésgátló van rajta. Ezzel kiváltottam a kirántást akadályozó bilincset is. Semmiség, de most örülök neki.

2009. január 12., hétfő

Lemezjátszó

Látogatom a blogokat, és egyre jobban elmegy az önbizalmam. Jó lesz így, vagy jó lesz úgy? Az első nekifutás a fotó kiválasztása. Vakus vagy nem vakus, telibe vagy részletek, mikor mutatok többet. Kicsit kicsomagolva így fest. A hibái: kattog a lemezjátszó, a magnó nem teker - bár lejátszik - és nem jó a hangja. Legkönnyebb a kattogás felderítése volt. A görgő megkeményedett gumifelületén három gödör. Ezt cserélni kell.

Ekkora szerencsém ritkán van, a fiókból előkerült valami ZK 140T -ből itt maradt közlőkerék. A gumifelülete ép, a tengelyre úgy csúszott fel, mit az eredeti, és két milliméter lereszelése után a rögzítőklipsz is felkerülhetett. A magnónak is gumi baja volt. Megnyúlt a meghajtószíj. A mechanikát négy csavar tartotta, a lendkereket tartó lemezből csak egy csavart kellett kivenni, a másikat elég volt meglazítani, és hozzáférhető lett. A csere óta ez is megoldódott. A nem jó hang pedig azt jelenti, hogy a bal csatorna nem hozza a mély hangokat. Az még hátra van. A kiszáradt elektrolit kondenzátort is le fogom fényképezni, amint megtalálom.

statisztika

Magamról

Saját fotó
Üdv mindenkinek!
Magamról akarok írni. Talán érdekes lesz, talán unalmas. Nekem felfedezés. Mások szakmájába is belekóstolgatok, és nem ismerem a szaknyelvet, de talán mókásabb a saját meghatározás. Középiskolás lehettem, amikor megfogalmaztam (értelmeztem) magamnak a csigafúrót, miszerint egy acélhengerre két oldalán párhuzamosan lazán feltekert felébe vágott lyuk. Nem biztos, hogy pontos és az sem, hogy másnak is tetszeni fog. Akit ez idegesít, kérem kerüljön el! Azoknak szánom, akinek tetszik.