2009. január 30., péntek

A tápom

Tanulok Békázni'. :-D

Én is Boncz-asztalra teszem a saját építésű tápot. (Ez ugyan egy hokedli, de az erkélyen jobb fény van, mint az asztalomon.) A dobozát egy kollégám hajtotta lemezből egy - a műhelyben megfordult - akkutöltő mintájára. A poti tetején ORIONTON-rádióról leemelt forgatógomb. Banánhüvelyeit UNIVEKA-ból bontottam.

..és most hátulról.
(Valóban nem az első ötlet volt a legjobb. Hogy mit is akartam berakni ide? Már fogalmam sincs.)

A gumitalpakat sem bonyolítottam túl.

Magasabb legyen, mint a csavarfejek, és kész.

Elektor magazinban jelent meg a kapcsolás. Az volt benne a csoda, hogy nem kellett két szekunder tekercses trafó, mégis leszabályozott 0 Voltra.

Fázistoló kondikkal is táplál egy graetzet, és annak körnek a pozitívját köti a teljesítményt szolgáltató másik kör testjéhez.

Megtaláltam. Pedig nem is én rajzoltam, és elég mélyen volt.

0-30 voltig megy.
Hangolóegységek vallatásához volt fontos. Egyébként kb. 2A-t bír, de azt nem szereti. Zsebrádióhoz, néhány wattos autórádióhoz elegendő volt. Viszont a hirtelen zárlatra visszalőtt olyat.....

Utoljára egy kis multiméter (névtelen, és az osztója szakadt volt) szenderült jobblétre tőle, pedig az akkor épülő induktivitásmérőmbe szántam. (Legalább egy hernyócsavart fűrészelhettem volna a gombhoz!)

Ez a pók pedig azért ilyen, hogyha javítani kell, akkor is elérjen jó messzire. :-)

Itt meg egy csomó csomó látható.

Huszonéve nem volt még bepattintós, vagy PC tápból kiszedhető törésgátló. A tőben szakadt magnózsinór vége le, aztán két csombék, és mypolán. Aztán ráforrasztva a trafóra.

A bizti eszembe sem jutott. (..és ez bizti!)

Először - bevallom - még lyuk sem volt a tápkábelnek. A zsinór évekig a doboz oldalán bújt ki a résen.

Mennyi hely van még benne! Ezt ma már büntetnék.

A panelhez is hozzáférni. Le kell kopognom, mióta összeraktam, nem kellett javítani.

Kujbisev.

Ugyan valami NDK-s irodagépből került ki, de remek jószág. Van rajta 50 volt körüli feszültség is.

Ha az Elektronika C430-as tápot javítottam. Nem akarózott mindig 220-ról hergelni az UJT helyettesítő áramköröket, meg így galvanikusan le is voltam választva.

(Mondanom sem kell, ilyenkor nem volt rajta fedél.)

A 2N3055-ös tranzisztor Elka55-ös számológép hűtőjén.

Olyan kicsinek tűnik, de bírja a gyűrődést.

A rozsda arról árulkodik, hogy még autóakkut is töltött szegényke.

2009. január 29., csütörtök

Régi történet

Még a miskolci Villkésznél dolgoztam, ott járt körbe a történet. Igaz volt? Nem tudom, de olyan aranyos.
Kenyeres Ernő kollégánk köztudottan nem szerette az alkoholt. Pusztította is, ahol lehetett. Egyébként jó szakember hírében állt, s humora is volt.
Történt egyszer, hogy kiment helyszínre javítani. A televízión vízszintes csík. Csöves tévénél hagyományos diagnosztikai módszer, hogy az elégett ellenállásra juttatott nyál beindítja a csövet. Ernő jókora csulát köpött a csavarhúzóra, áthúzta az elégett ellenálláson, majd a tulajdonoshoz fordulva kijelentette:
- Ez az ellenállás szakadt. Volna két megoldás. Egy olcsóbb és egy drágább.
A tulaj persze kíváncsi volt:
- Mi lenne a drágább?
Ernő megkapaszkodott az asztal szélébe, és bontogatta az ellenállásos szappantartót.
- Kicserélem az ellenállást.
Az anyagi vonzatokról nincs tudomásom, de a tulaj kíváncsi volt a másik megoldásra is.
- Beépítenék egy műanyag csövet, és amikor elmegy a kép csíkba, valaki a tévé mögé áll, és beleköp egyet.

Mit is tud a scannerem?

Első nekifutásra valami orosz zsebrádió panelja. Selga, vagy inkább Sokol. A Sane pnm kiterjesztésű fájlját GIMP-pel jpg-vé konvertáltam. Az oprendszer OpenSuSE 11.1. Az alapfelbontás 75 pont hüvelykenként.

Jöjjön akkor a 600 pontos. A HP2300C 1200 dpi-t is tud, de ezzel is elégedett vagyok. Annál is inkább, mert ilyenkor már rázza a sok apró lépés szegénykét és hangos.

A panelokról még annyit be kell vallanom, kimostam őket. Ami dzsuva megtelepszik, az kap a hideg zsíroldóból permetet, és pár perc múlva minél melegebb vízzel átöblítem. Ennek a forgókondi és a tekercsek biztosan nem örülnek, de ha elegendő időt hagyok nekik kiszáradásra, akkor meghálálja a befektetést, hogy nem csillog a gyanta, és nem takar el panelrepedést a kosz.
Pl. sorkimenő trafónál is találtam meg húzást, amit a por alatt csak hallottam. Ettől még nem javul meg a motyó, csak olyan 'Tisztább, szárazabb érzés'..

A végére hagytam még három tranzisztort. Ezek mind műanyag bugyogóban voltak, én vetkőztettem le. Ha jól melékszem, S2000 és 2SCxxxx kapcsolótranzisztor volt elhalálozása előtt.

Meg egy lézerfejet. Halott CDromból félretéve. Hátha jó lesz valamire. :-)

2009. január 28., szerda

Beleszerettem a Béka honlapjába

Olvasom a szétszedtem rovatát ennek a srácnak, és gurulok a nevetéstől. Bontogatja a jobbnál jobb készülékeket és fotózza és videózza és kommentálja. Három napja lógok a honlapján. Béka weblapja Azóta kezdem visszafoglalni a munkaasztalom a másik szobában, és megjavítottam az akkutöltőmet, melynek nem tetszett az 1,2V-os ceruzaakkumulátor gyorstöltése. Egy ismerős videóját, melyből az 5Voltos stabilizátor költözött át az örök elektronmezőkre, egy 15 hüvelykes HP monitort. Ő két diódát egy 2,5Amperes olvadóbetétet és egy UC3842-es PWM-et igényelt. Gondoltam, megpróbálkozom én is ezzel a látványpékség műfajjal. Nem is olyan egyszerű. A számítógépem a másik szobában, a fényképezőgépet a párom is állandóan a használja, és kapom a megjegyzéseket, mert ő is letölti a képeimet. No, nem ez a harc lesz a végső, de kezdem magam összefogni. Először a fényképek minősége. A békesség megőrzése nálam a legfontosabb, előhúztam a csibémet. Ez egy Philips webkamera. Remek, beszélgetést is felvesz, és képet is ad, de a képe... Csak egyet mutatóba:

Ez nem. Valahogy meg sem közelíti az elfogadhatót. Akkor marad a Kodak. Ezzel már fényképezek mindenféléket, de a virágok, emberek és nagyobb tereptárgyak nem csillognak annyira, mint egy nyomtatott áramköri lemez. Eddigi tapasztalatom szerint a legjobb mindig a természetes fény. Kiröppentem ezzel az apró rádióval az erkélyre, és alátettem homogén felületnek egy rajztáblát.

Sötét. :-( (Tél van és esik az eső. Legalább a nap sütne!) Nosza, még megnyitva a GIMP. Adjunk neki kakaót. A felvilágosodás most a történelem óra után az én képemre is betör.

Eddig ennyi. Se fókusz, se szépség. Pedig az a gyermeki kíváncsiság engem is legalább annyira fúr, mint a kollégát. (Már ha elfogad kollégának.) Mindegy. Tanulni nem szégyen, én pedig elég konok vagyok. Már előkészítettem a munkaasztal fölé a 150Wattos halogén refit, meg még tervbe vettem az episzkópból kibányászott nagy lencsének a munkára fogását. Most pedig hajrá!

Még pár perc Orionette. Az első munkaheyem Miskolcon az irodagépes szövetkezet volt. Komoly 18-19 éves ifjú ült az asztalom mögött. (én) A pénztárgépek akkor még jó nehéz vas monstrumok voltak, meg az írógépek is. Ezek mozgatására és egyéb teendőkre mászkált közöttünk Barna Lajos. Mint a neve is mutatja, cigányember. Jóhangulatú, lusta, de mókás figura. Ha elindult a hóvirágszezon, napokig nem jött be dolgozni, aztán előkerült, s mintha mi sem történt volna, folytatta 'munkáját'. Egyik alkalommal egy olyan ronda fadobozos valamit kukázott, ami megtetszett. Meg is állapodtunk, nekem kell, és egy kávé az ára. (Ha jól emlékszem 1Ft.50Fillér volt.) A pénzt a pohárral együtt tettük le a kávés asztalra, és kiöntéskor vette magához a főzésért felelős. Ez a fadobozos szörnyűség az a bizonyos Orionette. Nekem akkor sem rajzom, sem elképzelésem nem volt, mit lehetne kezdeni vele, de az egyik Facit számológép töltőjéről megszólalt. Hangszóró nem volt benne, azt a pincében talált tévéből emeltem ki, és hullámpapír dobozba rögzítettem négy fülénél fogva dróttal. Nagyon torz. Mi lehet a baja? Remek célműszerem - egy porecset- kihozta a P15-ös végtranzisztor egyik lábát. UFF! Ez vasból van. Ónszippantóval kiürítettem a három lyukat, és letoltam a tranyót majdnem tövig. Visszaforrasztva mindhárom lábat, működött is. Ezután a zsebszámológépek javításához (tv távirányítóhoz is jó, csak 1982-83 környékén még nem láttam olyat) pont jó indikátorhoz jutottam. Ha kapott tápot a számológép és nem világított semmi, akkor - szkópról még csak álmodtam - hangos kattogással jelezte a rádió, van-e élet a vacakban. Ekkor a KH és tranzverterkondik vallatása következett, illetve a kijelzőrepedések gyanuja.
Már nem tudom, mi lett vele,(a rádióval) valószínűleg katonáskodásom másfél éve alatt kidobták.

No ez a kép ár tetszik (Bár vakus, majdnem sík):

2009. január 22., csütörtök

Átalakító (a 70-es évek Ezermester stílusában)

Barátom kért meg, csináljak neki egy kábelt mellyel összekötheti a T-home dobozát (digitális vevőkészülék) a Videoton erősítős rádiójával. Neki csak cinch dugós kábelei vannak. Itthon nem leltem lengő aljzatot, hát először kis Niveás dobozzal próbálkoztam. Abba pont belefér a két (tévéből kiépített) aljzat. Sajnos a lyukasztó végigrepesztette szegényt, másik doboz után kellett néznem. Előkerült egy valaha KGST piacról bevásárolt forrasztó ón műanyag doboza. Ezt már nem kínoztam lyukasztóval, egyből fúróval estem neki. Az előlaphoz szorító vasbilincset számítógép soros portját tartó hátlapelemből vágtam ki, és két csavarral rögzítettem. Kapott még egy 5 pólusú DIN szabványú domino dugót. Vezetéknek ismét számítógépalkatrész került a ládafiából. Billentyűzet vezetéke, mert jó kis törésgátló van rajta. Ezzel kiváltottam a kirántást akadályozó bilincset is. Semmiség, de most örülök neki.

2009. január 12., hétfő

Lemezjátszó

Látogatom a blogokat, és egyre jobban elmegy az önbizalmam. Jó lesz így, vagy jó lesz úgy? Az első nekifutás a fotó kiválasztása. Vakus vagy nem vakus, telibe vagy részletek, mikor mutatok többet. Kicsit kicsomagolva így fest. A hibái: kattog a lemezjátszó, a magnó nem teker - bár lejátszik - és nem jó a hangja. Legkönnyebb a kattogás felderítése volt. A görgő megkeményedett gumifelületén három gödör. Ezt cserélni kell.

Ekkora szerencsém ritkán van, a fiókból előkerült valami ZK 140T -ből itt maradt közlőkerék. A gumifelülete ép, a tengelyre úgy csúszott fel, mit az eredeti, és két milliméter lereszelése után a rögzítőklipsz is felkerülhetett. A magnónak is gumi baja volt. Megnyúlt a meghajtószíj. A mechanikát négy csavar tartotta, a lendkereket tartó lemezből csak egy csavart kellett kivenni, a másikat elég volt meglazítani, és hozzáférhető lett. A csere óta ez is megoldódott. A nem jó hang pedig azt jelenti, hogy a bal csatorna nem hozza a mély hangokat. Az még hátra van. A kiszáradt elektrolit kondenzátort is le fogom fényképezni, amint megtalálom.

2009. január 10., szombat

'mit miért?' ' 'azért'

Pár szó még az blogom elnevezéséről. A műszerészkedésem véresen komoly hivatásnak indult vala.
A zsebszámológépektől indulva elértem a kisdiákként kitűzött célt. Tévészerelő.
Ez volt álmaim középpontja.
No, nem az első lépcsőfok, nem is a második, de - mint az amerikai filmekben mondják - megcsináltam.
Kinek köszönhettem? Egyértelműen Mészáros Pisti haveromnak, akivel együtt katonáskodtam. Mészi kinézte belőlem, hogy értem is, amit ő mond, és én pedig voltam olyan nagyképű, hogy nem mondtam neki, hogy nem.
Inkább elővettem a középiskolai tankönyveimet, és megtanultam a szakma alapjait. Vettem a Gyurkovics könyveket,és Csabai Dániel sorozatát is. Beálltam egy másik kollégához orosz tévéket javítani. A kis elektronika c430-tól a nagy csöves Elektron 718-ig. Hajnalban, amikor abbamaradt a magyar tv műsora, a Csehszlovák tévén még volt műsor fél kettőig, és 'véresre' tekergettem a SECAM dekóderek ident tekercseit és fejből soroltam a 9H frekvenciáit. Mi maradt belőle?
Hát kicsit eltávolodtam. Először monitorok, majd pc-k javítása, egy autodiagnosztikai eszközökkel foglalkozó cégnél gázelemzőkkel töltöttem négy évet. Javítottam, kalibráltam.
Most pedig a magam lábán állok.
Jól?
Ki áll most jól?
Javítok én mindent, amit elém tesznek, csak hát amire a szocializmusban nem készültem fel, hogy elmúlok 40, és illik majd a magam lábára állni. Értem ezalatt az önreklámot, a munkák felmérésének legfontosabb szakaszát:Megéri-e?
Nincs nagyobb élmény, mint egy paramétereit sztohasztikusan változtató (rohadó) kondenzátort megtalálni egy középfrekvenciás erősítőben. Csak hát megéri-e? Vagy kideríteni egy újjáépített sorvégfok után, hogy a sortrafó húzásából eredt az a szikra, mely kioltotta a mikrovezérlő életét, mely a hangerőt, fényerőt, kontrasztot szabályozza.
Pardon, szabályozta.
Hányan hagyták ott a szakmát, mert az ügyfél nem akar ennyi pénzt áldozni a készülékre, a munka pedig benne van?
Én ezt mégsem akarom abbahagyni.
Ezt sem. Mert van benne valami élvezet is.

Holnap kiteszek egy Panasonic lemezjátszót. Pár szóban leírom, milyen hibákat találtam benne, és hogyan oldottam meg.
Mitől lesz ez zsebműhely? Talán a zsebkendőnyi asztaltól.

USB

Saját eset. Magam kárán tanultam.
Kaptam egy négy gigás SD kártyát.
Valamiért a volt gazdi (barátom) elégedetlen volt vele.
Otthon belepróbáltam a fényképező gépembe. Elvileg a notebook nem csak varázslóval, hanem meghajtóként is látja, majd a madzagon megszólítjuk, mint "H" meghajtót. Nem válaszolt.
A játék ezzel nem fejeződött be. Fényképezzünk rá. A masina nem akart rá semmit írni. Leformáztam. Rá is írta a márkáját, hogy Kodak. (A gépem Kodak Z650).
Így a rajta hazahozott program is eltűnt, de semmi. Se írni, s olvasni nem sikerült.
Mindez este történt, és kezdtem lemondani erről a játékszerről, de ha már nincs jobb, jöhet a használati utasítás.
Mitől Secure a kártya? Belebújtam a 'gugliba', és keresgéltem. Szóval mindegy, hogy mitől, de a megoldás a fényképezőgép, mert ő csak két gigáig beszélget vele. Másnap az Auchanban vettem hozzá kis dobozkát USB csatlakozóval.
Nagy volt az öröm. Írni is, olvasni is tudtam rajta, és vittem is vissza a haveromhoz, tegyük rá újra, amit leformáztam.
A biztonság kedvéért az új dobozkám is rajta hagytam.
A gépébe bedugva az USB farkát, jelezte, hogy ennél többet is tud, de nem akar. Másolni, formázni, mindent lehetett vele, de olyan lassan, mint hajdanán az egyszeres cédéíróval.
Ajándék lónak nem nézve a fogát, így is örültem, de nem hagyott nyugodni. A gépén nem volt sárga felkiáltójel. Egy 3 gigahertzes masinán lenni kéne már 2.0-nak.
Majd otthon. A párom notebookján nem volt hibaüzenet, de nem is azon fogom használni. Jött a saját gépem.
Itt is gyorsabb a periféria, mint amivel én kezelem.
Zabosan kergettem a M$ javítócsomagját, az Asus honlapján a javítófoltokat, és ettől sem gyógyult meg.
Nézzük a BIOS-t.
A beállítás szerint FULL.
No itt volt a bibi. Ez a 12Mbit. A High a négyszáz valamennyi.
Elegendő lett volna a BIOS beállító oldalán elolvasni a HELP szöveget.
Azóta kielégítő az USB a gépemnek, nem panaszkodik.

statisztika

Magamról

Saját fotó
Üdv mindenkinek!
Magamról akarok írni. Talán érdekes lesz, talán unalmas. Nekem felfedezés. Mások szakmájába is belekóstolgatok, és nem ismerem a szaknyelvet, de talán mókásabb a saját meghatározás. Középiskolás lehettem, amikor megfogalmaztam (értelmeztem) magamnak a csigafúrót, miszerint egy acélhengerre két oldalán párhuzamosan lazán feltekert felébe vágott lyuk. Nem biztos, hogy pontos és az sem, hogy másnak is tetszeni fog. Akit ez idegesít, kérem kerüljön el! Azoknak szánom, akinek tetszik.