2010. május 15., szombat

Hangolt körös műszerek 3.rész

Készülnek a tekercsek.
A kedvencem az a kis Omega. A legnagyobb frekvencia meghatározója. 7mm-es fúróra tekert  hurok.
Annyira szép, hogy külön is megmutatom.
Ő még nem most várja a beforrasztást.

Tegnap este sajnos az NF oszcillátor nem volt hajlandó dolgozni. Mörfi szerint - amúgy magyarosan írva :-) -  az amatőr készülékben csak az oszcillátor nem rezeg. Most bejött.

Lehet, hogy ez a BF tranzisztor volt rossz a Junoszt tunerban? De én is elmelengethettem. (Nem kizárt, csak nem is jellemző.)

A következő tranyót még kioperáltam éjjel, de már nem bontottam le a felépítményt. Hagytam mára.
Tényleg, a lényeget még nem is írtam meg.
Engedélyt kértem a tervezőtől, és meg is kaptam. Mindjárt bescannelem a kapcsolási rajzot.
Chrenko Ferencnek hívják, és még aznap válaszolt. Mindenre fel voltam készülve. Arra is, hogy elutasít. 'Ebben az anyagias világban...' de udvarias, barátságos fickó. Ezúton is köszönöm Neki.


A műszer pontos leírása a Rádiótechnika 2007-es évkönyv 171-176 oldalán olvasható. Ezt nem ismételném meg. Nem is tudnám megfogalmazni. Én az építkezés fogcsikorgató szépségeiről akarok írni.
Ma pedig egy VEF 206-os rádión ki is akarom próbálni. Meg minden a kezem ügyébe kerülő rezgőkörön, és antennának alkalmas vas- és alumíniumboton.
 Meg amikor ember tervez, a természet perverz.
A Junoszt tuner BFR tranzisztorai PNP-sek. Betű nem volt rajtuk, csak festés, és amikor már minden ötlet elszállt, elővettem a használati utasítást. Ezesetben a kapcsolási rajzot.
Szomorú vagyok.
Az összes itthon tárolt hulladékban sincs BFR91A. Tehát vagy beröffen a kapcsolás BF 198-cal, vagy várnom kell hétfőig.
...
BF224T -vel beindul. 200kHz táján remekül mérhető a frekvencia, is, de kisebb tekerccsel azonnal megállítja a szkóp és a frekvenciamérő is. A tapintócsúcs érintésére.
Légmagos tekercsekkel így nem pörög fel.
A tuchel dugó szoknyáját eltűri. Gondolom, az egyhurkos 100MHz környéki üzemhez le kell majd húzni róla.
Szóval lesz még egy kör hétfőn. Lebont-visszaépít. Addig lehet hanczurozni vele.

2010. május 13., csütörtök

Hangolt körös műszerek 2. rész

Még egyik sincs kész, de ha a végén fogok neki az írásnak, akkor elmarad. Inkább közben is leírom a "gyötrődéseim".
Pl. a forgókondenzátorról.
A zsebrádiókban használt forgókondikról sok jót nem írtak, nem is akartam veszkelődni velük.
A lemezek közötti fólia állítólag 100MHz környékén már megfojtja az oszcit. Csak AM sávos zsebrádió szóba sem jöhetett.
Akkor jöjjön egy NDK rádióból kitermelt jószág. Csakhogy ennek nem 180 fok, de még csak nem is 360 fok a végállások közötti körútja. Másfélszer megfordul a tengely. Erre nem lehet jó skálát csinálni. Vagy húrozni kell, ami ugye kicsit nyeklik, picit nyaklik, meg a bánatos bánatnak bonyolítani valamit, ami egyszerűen jó. Már az öngyilok is megfordult a fejemben. Előkészítettem a kést, amikor Nufi bedobta az aduászt.
- Miért nem kérdezed meg a Békát?
Hogy ez nekem nem jutott eszembe?
Szerintem megérezte, hogy mekkora a baj, mert nagyon hamar válaszolt. Most ugyan nem talál, de a VEF rádió forgójáról levehető az áttétel. Döndült a föld, 40cm-t a levegőbe emelkedtem, akkora kő esett le a szívemről. Mégis lesz kapacitásmérőm. Tudom, ez a rész még a GDO-ról akar szólni. Folytatom is. Az asztali rádió kondenzátorán nincs csavarnak helye.A négy sarkán a forrasztás rögzíti. Vagyis kifűrészeltem a panel megfelelő részét, és a négy forrszemen kívül minden fóliát lereszeltem róla.
A panel kilógó részein már csak a két lyuk, meg távtartó... Süllyeszett lyukak az előlapon. Eddig megoldva.
De így meg nem ér ki a tengelyvég. Meg kell hosszabbítani.
Kézben fúrva rondán elmászik a középpont. Ha beletolom egy 2cm-es pozdorja lapba, akkor merőleges marad fúráskor a tengely, de ettől még nem lesz pont középen. Ráadásul a másfeles fúró bele is tört.A két és feles még éppen jó.
El leszek még vele egy darabig. Illetve egy működő változat már van. A leghosszabb 2,7-es csavarom fejéből reszelni kellett, hogy rá tudjam tolni a tekerőt. A tekerőre pedig nagyanyám kiváló dolgozó jelvényének dobozát áldoztam fel. A pleximutató nem tetszett meg, inkább kivágtam egy szoknyát a forgató gombra. Azt kell majd kicsit felpolírozni fogkrémmel, és belevésni a mutató vonalát.

2010. május 12., szerda

Hangolt körös műszerek 1.rész

Ez a korszak kimaradt az életemből. Nem építettem rádiót, meg sok olyat, ami a Rádiótechnikában benne volt. Most meg - vénségemre - belezúgtam, mint izgatott dongó a légypapírba. Elhatároztam, hogy csak minőségi alapanyagból építek. Kipróbált alkatrészeket használok. (Mondhatnám úgy is, hogy az itthon tárolt szemétből építem, de jobban hangzik az előző mondatban.) Kinéztem Hetényi úr induktivitásmérőjét, egy vobler megjelenítőt és ujjgyakorlatnak egy GDO építését.

Gondolatébresztésül lesétáltam a Dunapartra, és begyűjtöttem az ott elfekvő elektronikai hulladékot. A címképen egy rádió panel látható. Ebből bányásztam ki a forgókondit a GDO-hoz.

Szabvány fekete dobozom volt már itthon, és szinte minden ellenállást megtaláltam a listából. A fúrás-faragás, rajzolás, maratás, beültetés nem nagy kunszt. Vannak korábbi bontásból származó paneldarabok. Az izosztát átjelölésével nem is vesződtem igazán. Ráfogattam pillanatszorítóval a megfelelő helyre, és a két kapcsolónyi átjelölés helyett rögtön meg is fúrtam, és lukat nem rontottam el. Tranzisztorokat is NDK-s szürke tranyókból raktam bele, nagyfrekiset Junoszt tunerből kínoztam elő. A BC 212A pedig volt vadonat új... már 20 éve a fiókban. A bontott alkatrészeket ellenőrzés után forrasztottam be, az újat nem.

Mi volt a rossz? Igen, az egyik BC 212A.

A valamilyen PNP, aminek elég hosszú volt a lába, már beindította a kütyüt. Eddig ment minden szépen, de az ördög ugye nem alszik. Ez is este nyitotta ki a szemét igazán. A javasolt fotón is közölt megoldástól eltértem. Nem lapos, hanem magas dobozom van, és úgy döntöttem, a front oldali csatlakozót tuchel aljzatból alakítom ki. Választottam PC-ból bontott változatot. Erről levettem a fém alkatrészeket, és csak 3 hüvelyben hagytam érintkezőt. (2 elég volna, de a középső nem jött ki.) A mérések bejöttek, - ez nem szokott sikerülni - a sarokba került elsőre, és még a dugót is kényelmesen be lehet dugni. (Máskor ferdén kell a csavarokat beerőltetni, és tágítani a lyukakon jobbra-balra.)

Jó. Eddig minden oké. De most jön a neheze. A kapcsolók panelját középen két szegecselhető anyával tervezték. Nem gond, a dobozaimban van távtartó számítógépből. Először átmeneteltem metrikusra az anyás végét. A legkisebb anya sem fért be a két kapcsoló alá. Ki kellett forrasztanom az izosztátot, és megemelve vissza. A beültetett panel lyukait is élmény volt átjelölni a dobozra, de ez még csak-csak sikerült, ám a tetején már csak az amerikai szabványú hatlapfejű csavarok jók. Ez már elveszi a skálától a helyet. A tuchel aljzat is odébb rendezi a sort.

statisztika

Magamról

Saját fotó
Üdv mindenkinek!
Magamról akarok írni. Talán érdekes lesz, talán unalmas. Nekem felfedezés. Mások szakmájába is belekóstolgatok, és nem ismerem a szaknyelvet, de talán mókásabb a saját meghatározás. Középiskolás lehettem, amikor megfogalmaztam (értelmeztem) magamnak a csigafúrót, miszerint egy acélhengerre két oldalán párhuzamosan lazán feltekert felébe vágott lyuk. Nem biztos, hogy pontos és az sem, hogy másnak is tetszeni fog. Akit ez idegesít, kérem kerüljön el! Azoknak szánom, akinek tetszik.