2011. július 3., vasárnap

Tekercselnék

... de még nem lehet.
A rádiójavítás kicsit félrekerült, amíg elkészül az AM kf és rf egységek hangolására alkalmas generátor.
A generátor egy RT újság alapján készül. A három modulja megvan. Az oszci alkalmi 300 menetes tekerccsel kipróbálva. Tartományon belül működik. Csak a szinusza nem tetszik. Ugyanígy a moduláló jel szinusza is ronda. A meghajtó erősítő dc szintjei szerint működik. Összerakás előtt.
Most jön viszont a munka neheze. A lakatos munka.
Egy generátort nem illik vadtekercseléssel készült induktivitásokkal megpakolni.
Elindult a vadászat, hogyan kell méhsejtet tekercselni.
A jutubin találtam egyet, majd a Rádiótechnikákat nyálazva felbukkant 1970-es évkönyvben. Az utalt az 1968 novemberi számra, és még találtam az 1965 szeptemberi számban. (Van értelme felvásárolni a sok bekötött régi számot. Jobb, mint egy új Moldova regény. Pedig én szeretem az  Öreget.)
Első nekifutásra elkészítettem a dörzskereket.
Én nem vacakoltam gumigyűrűvel. Kivágtam a kis Polszkimból megmaradt sárfogó gumiból akkora karikát, amit sikerült egyenletesre. Kerestem körkivágót, és hozzávalót szedtem ki 2mm-es bakelitlapból.
A három karikát összefogva középen, a fúrógépben kiegyengettem a gumifelületet.
A meghajtó tárcsát a szerző - Füvesi Gyula - 2mm vastag alulemezből alkotta. Nekem ekkora nincs.
Elsőre három réteg bakelit plusz valami hőre lágyuló műanyagot vágtam ki hozzá.
Erre már nem volt elég a körkivágó, fűrész kellett, bár nem zárom ki, hogy a legnagyobb is lehetett volna elég. (Cserélhető betétes 200Ft-os vacakkal metélkedem.)
A második napra az L profilok jöttek, és a tengely kiválasztása.
A profil nem volt gond. Szerettem volna ugyan U vasat, de az nincs, maradt a szögvas. Két lap egymással szemben.
(Most jól jött volna a gyermekjátékként kapott fémépítőm. Abban van tengelynek való, meg 90 fokos fogaskerék is. Ezt a dörzskerekes megoldást kikerülhettem volna.)

Első megoldásnak az udvarban talált 6-7 cm-es menetes szárdarab kínálkozott.
Reménykedtem benne, hogyha befogom két anyával satuba, és függőlegesen fúrom meg, nem mászik el nagyon a tengely, és megmenetelve 2 és feles csavarral tudom majd hozzáhuzatni a tekercstesteket.
Sajnos eleve görbe volt a menetes darab, és ha még ki is lógatom a forgást csapágyazó szögvasból, nagyon nagy O betűt rajzol.
Ez volt az első kudarc.
Jött a fúrótokmányos megoldás.
Van egy Junyij Tyehnik fadobozos játékom. Még nagyanyámtól kaptam, de kiválóan használható kis satuja, fűrésze, pontozója, üllője van. Évekig nem is volt más. Ennek a közepén figyel egy kézi hajtányos fúró. Az életben nem vettem elő, és nem is fogom.
A tokmánya most a legjobb helyre kerül.

8-as csavarra lehet feltenni, de 1mm-es menetemelkedése van.
Ez nem lehet gond.
Lehegedültem egy félig menetes csavar fejét, és feltekertem rá annyit, hogy a tokmány nyisson-zárjon.
Remek, csak ez is üt.
Nem tudok normális tengelyt alkotni.
Második kudarc.
Feltúrtam a bontott és bontható nyomtatókat, tengelykitermelésre alkalmas szemetemet, és nem volt közöttük a végén furatolt-menetes, aztán kigyúlt a fény.
A régi csöves EMG szkópokban a cserélhető fiókok távtartói tengelyek. Az egyik végén furat, a másik menetes szár.  Ebből van valahol 3db. (nem fiók, csak a rúd)
Ha kisméretű tekercstestet nem tudok még ráhúzni, majd nagyobbal kísérletezem először. Mondjuk bergman csőre tekerek, vagy papírból alkotok csövet fúróra, és körberagasztom, úgy húzom le. Megoldás lesz, csak most haladjak azzal, amivel tudok!
Ez már nem kudarc. Lehet tovább lépni.
Ma a dörzskerék megoldását agyaltam ki.

A RT-s megoldásból  nem derült ki a csapágyazása. A három alkotóelemet én nem szegecseltem (még) csak összacsavaroztam. A közepére 8-as csavart fúrtam át 4-es tengelynek való fúróval. Ilyen tengelyt találtam. Az L idomot két részből raktam össze. Valami polctartó bigyó lehetett, mert sok van belőle, és kaptam. Szép rozsdamentes anyag.
Az elforduló U alakú idomot autórádió oldalfalából vágtam és fúrkáltam méretre.
Eddig itt tartok.

Elég mocskos munka volt. Olaj, fémforgács, rozsda. Még nem fényképeztem.
Majd holnap csinálok képeket. (kipipálva)
Egyébként is esett az eső, és állandóan be kellett ráncigálni mindden az erkély védettebb területére.

2011. június 19., vasárnap

Terta 422

Elért engem is a csőmánia. Becsúszott. Addig nézegettem a Vaterán egy öreg masinát, amíg megszereztem.
Ő az.
(Még nem akarja, de rábeszélem.)
Valamikor középiskolás koromban Ezermester boltban már vettem egyet, és akkor abból nem lett rádió. Doboz, meg hangfal lett belőle. Rádió nem.
A hátlapon még az ára is rajta van.


Aztán kicsomagoltam, ki is lakik benne.

Por. Kosz minden mennyiségben.
A csöveket én vettem ki. Bicajjal hoztam haza 10km-t, inkább kibéleltem egy műanyag dobozt szivaccsal a szállításhoz.
A skálahúz darabokban, a doboz alján egérszar, és rágások. A forgatható ferritantennán sikerült a litzét mindkét oldalon szétrágni.


Azért kiporolva visszadugtam a csöveket, és bekapcsoltam. Illetve először átállítottam a 220V-ot 240V-ra a hálózati transzformátoron, Tanultam a Záborszky László Pacsirta felújító cikkéből, hogy jobban járok a kicsit alulfűtött csövekkel, mint a túlfűtöttel.
Méregetés még nem volt. A bemelegedés után kézzel forgattam a forgókondit Középhullámon. A bedugott mérőzsinór antennaként hozott egy magyar és egy szlovák nyelvű adást.
Ezen felbátorodva meghallgattam az URH kapcsoló állásban is.
Oda sajnos nem akad be az arretáló pecke, ezért kézzel kellett fognom a gombot, a másik mancsommal betuszkolni a variométert a lyukába, és sikerült is vagy 200V-ot megcirógatni közben.
Azt a pár irgumburgumot leszámítva Demjén Rózsi énekét tisztán, és jó volt hallani belőle.
Valamiképp sikerült beakasztani mégis a kapcsolót. A hangerő és hangszín tekerentyűk óvatos mozgatására meglepődtem. Nem KH-s egyik sem. Sehol sem recsegnek.
Már felhoztam a fáskamrában őrzött középiskolás koromban vásárolt T422 maradékot is.
Pl. az aránydetektor, meg két kapcsoló, és műanyag nyomógombok maradtak épen.
A ferrit-külső antenna váltókapcsoló és a hangszínkorrektoré is megvan.
Pl cserélnem is kell, mert ebben törött.

A ferritantennán 52 menetet számoltam meg. (Holnapig félreteszem, s akkor újraszámolom. Hátha közbeszól a politika!) Sajnos a Kádár Géza könyvben ez nincs leírva.
Jó lenne, ha valakinek volna és megmondaná, Azt hiszem írok a Klimaj Mihálynak. Az ő honlapján láttam egy lemezjátszós változatot.

2011. június 9., csütörtök

Volt egyszer egy rádió

Lengyel csoda. Taraban3 névre hallgat.
Meg kéne nézni, hogy mit tud.
Se kép, se hang.
Eddig jó.
Pofára a hangerő poti tekerője cserélve. Ettől még működhetne.
Kicsomagoltam.
Kosz, mocsok, igénytelenség.
Fújkálás, takarítás után itt-ott kopogtatva morogni kezdett tapogatásra.
Még nem harap.
Isostat.
Az üzemmódkapcsoló takarítása nem megy odabenn. Az URH, az AFC és a PU gombokig oké, de utána a fél világot ki kellene szedni.
Akkor ki az egész, s ha már az kijött, a többi is kapott zsíroldós mosást.
Összerakva ismét nem indul.
Az UL1211-es közpfrekis IC lábain nem a rajzon megadott értékek.
Először csere. Kapott tokot, ha mégse, akkor vissza az egész.
A mosás előtt még volt URH-n 1 műsor, de az is mesés. Hol volt, hol nem. Pedig az sem volt KH. Csak eltűnt. Finom és durva kopácsolásra sem válaszolt.
A mosás után a kerámia 47nF-os kondik lettek gyanúsak.
Az egyik cseréje után jött némi fújás, az IC lábai felvették a megfelelő értékeket.
Vissza az eredeti.
Zúgás jó, életjel csak PU-ról.
Kéne valami KF. Szkópot nem akarok elővenni.
Összeütöttem egy OC1044-re tervezett kapcsolást, de az fenn pörgött 600kHz fölött, közben rámesteledett.
Holnap is jó lesz.
Közben előkavartam egy jó öreg Sokol 403-at. Hosszú farok a demodulátor dióda elé. Jó lesz KF gencsinek.
Hótt halovány hangok.
A szorzódemodulátorok melletti 47 nF-os kondikat már 100-asra cseréltem. Aztán kerestem egy halom magyar 47nF-ost. A Kőporc teszi, amit kell.
Az utolsó KF-től üvölt a hangszóró.
Előtte nem.
Hagyjuk még száradni.
Közben felfedeztem, hogy a ferrit rúdon az egyik tekercs csak egy oldalról van bekötve.
Visszakapar a litze, és beforraszt.
Közép hullámon megszólalt egy szlovák műsor.
Érzéketlen.
A Sokolt húzzam az ő KF-jére, vagy fordítva?
A Taraban közepén kristályszűrő. Ő győz.
A Sokolt mégsem nyúzom.
Miért nem hangol ez a dög?
Kivettem a forgót.
Szösztenger.
Újabb zsíroldófürdő.
A lemezek között pár kiloohmnyi ellenállás.
Fújás, takarítás, az eredmény mindig rosszabb.

Oldalt a forrasztások mellett még mindig marad valami.
Még mosás.
Szárítás után is zárlat.
Akkor elégetjük.
A weller páka trafója elég erős.Némi szikrázás után úgy tűnik jó lesz.
Rámérek... aztán a trafóra.
A biztosíték ment ki.
Próbálom a tengely végén a csavart megmozdítani. Összenőtt a forgókondi önvényével.
A Taraban előlapján gyanús lyuk. Pont a forgókondi előtt.
Lehet, hogy kívülről vertek rá egyet anno, hogy szóljon, s amikor már nem volt ez a megoldás jó, kidobták?
Hát majdnem megjavítottam egy teljesen felesleges rádiót.
Most kaphat megint egy jó nejlonos dobozt, és mehet az alvók közé. Hátha egyszer kerül még ilyen forgókondi.... vagy rádió.

2011. február 6., vasárnap

 Az öreg rezsó. Nem boncoltam, hanem kitakarítottam.
 Egy anyát kell levenni, és feltárul a bele.
 A köldökzsinór kerámia gyűrűkben viszi az áramot.
Ezeket az érintkező felületeket akartam látni, mielőtt kipróbálom.
 De ha már szétszedtem, megdolgoztattam a zsíroldót rajta.
Az azbesztlapot nem mertem levenni. Pergett volna szerte azonnal.
Megtisztulva.
Jöhet a próba.

statisztika

Magamról

Saját fotó
Üdv mindenkinek!
Magamról akarok írni. Talán érdekes lesz, talán unalmas. Nekem felfedezés. Mások szakmájába is belekóstolgatok, és nem ismerem a szaknyelvet, de talán mókásabb a saját meghatározás. Középiskolás lehettem, amikor megfogalmaztam (értelmeztem) magamnak a csigafúrót, miszerint egy acélhengerre két oldalán párhuzamosan lazán feltekert felébe vágott lyuk. Nem biztos, hogy pontos és az sem, hogy másnak is tetszeni fog. Akit ez idegesít, kérem kerüljön el! Azoknak szánom, akinek tetszik.